Masszázs története

A masszázs egy régi, differenciált gyógymód, amit ennek az évszázadnak a második felében ismertek el igazán, bevezetve a klinikum számos területén. A masszázs évszázadokon át fejlődött, az empíriából a tudományosan igazolt és élettanilag megalapozott módszerekig. A masszázs gyökereit kutatva, története a legrégibb időkig nyúlik vissza.

I.e. 4000. Indiában

I.e. 4000. IndiábanA masszázs egy régi, differenciált gyógymód, amit ennek az évszázadnak a második felében ismertek el igazán, bevezetve a klinikum számos területén. A masszázs évszázadokon át fejlődött, az empíriából a tudományosan igazolt és élettanilag megalapozott módszerekig. A masszázs gyökereit kutatva, története a legrégibb időkig nyúlik vissza.

I.e. 3200, Ókori Egyiptom:

EgyiptomLéteztek már fürdők, sportcsarnokok. A masszázst egészségügyi kezelésként ismerték el, s a jóga rendszer mellett alkalmazták.
A fáraók uralkodása idején jelent meg az első masszást értelmező hieroglifa.
HERODOTOS Egyiptomot tartotta a legegészségesebb országnak, mert a betegségek megelőzését szolgáló orvosi kultúra fejlett volt. Az emberek egészséges életmódjához hozzátartozott a masszázs és a testmozgás.

I.e. 2700, Kína

KínaA masszázsról származó adatok a híres Kong-Fu feljegyzésekből vannak, tudjuk, hogy masszőrjeiket hosszú éveken át képezték és ennek titkát, mint a porcelánégetését, szigorúan őrizték.
A TAO (világbölcsesség istensége) papjai oktatták a gimnasztikát és képezték a masszőröket. A Kong-Fu feljegyzések utalnak néhány mozgásgyakorlatra és masszázsformára.

I.e. 460-370, Görög-római kultúra

HippokrateszA szervezet egészséges működésének elősegítésére friss levegőt, jó táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőket és masszázst ajánlottak. HIPPOKRATÉSZ, i.e. (460-377) maga is alkalmazta a masszázst, szerinte minden orvosnak értenie kellett hozzá.
Munkájában: "De officina medici" beszámol ezzel kapcsolatos tapasztalatairól.Jól ismerte a fürdő és ivókúra gyógyhatásait. A kezdetleges vízgyógyászatot elméleti alapokra fektette. A krónikus betegeknek fürdőt és masszázst javasolt. Fontosnak tartotta a masszázs és a mozgás együttes hatását.

I.e.199-130, Római Birodalom

Clavdis GalenusA római kor legnagyobb orvosa, GALENUS (i.e.100) volt az egészségügyi felvilágosítás első képviselője. Az "Egészség megóvásáról" című munkájában kifejti, hogy a természet maga gyógyít, s az orvosnak fel kell ismernie és segíteni a természet gyógyhatásait. Átvette HIPPOKRATÉSZ tanait, s "Tripsis" című munkájában javallatokat állított fel a masszázsra.
Új masszázsfogásokat vezetett be, s ezeket gimnasztikával kombinálta. A masszázs tehát a legrégibb gyógyeljárások közé tartozik. Görög elnevezésének szó szerinti fordítása gyúrást jelent, amely a gimnazeionokban (tornacsarnok) a torna mellett alkalmazott masszázst, az izmok mechanikus gyúrását, a keringés javítását, és a mozgató szervrendszer karbantartását jelentette.

IX. század, arabok

ArabAz arabok továbbvitték GALENUS tanait, s a masszázst gimnasztikával kombinálták. Ebben az időben az arab iskolák magasabb szintűek voltak, mint az európaiak.

Salernoi iskola

SalernoEgészségvédelemmel, ezen belül a mozgással és masszázzsal foglalkozott.

Reneszánsz

ReneszánszEmberközpontúsága az antik világ gyógyító gondolatait folytatta, s vitte tovább. Ezt tükrözik HIERONYMUS páduai tanár modernnek ható gondolatai; "De arte gimnastica" című művében a testedzés egészségmegőrző hatását hangsúlyozza.

XII. század

9. FrancisFRANCIS FULLER brit orvosa masszázst és a testgyakorlást már a gyógymódok közé sorolja.

XV.század

NICOLAS ANDRY francia orvos ír a prevencióról, a tartó-mozgató szervrendszer funkcionális szerepéről.

1517-1590

Ambroise PareAMBROISE PARE fiziológiai és anatómiai ismeretekre alapozta a masszázst, s mint gyógyító eljárást írja le.

1600, PARACELSUS Németországban

Szintén az anatómiai és élettani alapokat látja fontosnak, s PARE-val azonos nézeteket vall.

A XVIII. századtól

A masszázs mint mechanikai úton kivitelezett eljárás, mechanoterápia néven válik ismertté.
A masszázs szó francia eredetű, bár eredetére tekintve különböző nézetek vannak. A masszázs szó gyökerei: görög, arab, szankszrit. Világos fogalmunk eredetéről igazán nincsenek. A tulajdonképpeni masszázs szót valószínűleg a XVIII. században a franciáktól vették át a fogások elnevezésével együtt.
Magyarországon MÁTYUS PÁL a hippokratészi eszmékre alapozva az egészség kulcsát a testmozgásban, a helyes táplálkozásban, valamint a fürdőkben és a masszázsban látta.

A masszázs fejlődése a XIX. században

LingA mechanoterápia területén az un. "svéd korszak" kezdődött, P H. LING (1776-1839) svéd vívómester és tornatanár munkájával. A masszázsfogások összegyűjtésével és rendszerezésével megadta mai formáját, melyet klasszikus svéd masszázsnak nevezünk. Stockholmban gimnasztikai centrumot létesített, s itt oktatta ismereteit a masszázsról és a gimnasztikáról.

LING módszere impulzust adott a masszázs fejlődésének Európában. Módszere ismertté vált, technikáját az amerikaiak is átvették. A LING szerinti masszázst Amsterdamban METZGER (1839-1901) vitte tovább, összegyűjtve az addigi tapasztalatokat, a fogások hatásmechanizmusát és javallatait leírva.

Metzger1875-ben MOSENGEIL Berlinben is METZGER útját járva, írta le a masszázsról összegyűjtött tapasztalatokat, felvetette, hogy a masszázs során beszélhetünk-e mechanikus hatásokon kívül reflexes idegi hatásokról is.
A XIX. század végén HOFFA Németországban LING módszerét fejlesztette tovább, tapasztalatait leírta és tanítványainak továbbadta. A svéd masszázst ízületi mobilizációval kombinálta. Ő írta le először a masszázs helyi és távolhatásait. 1893-ban a "masszázs kézikönyve" című munkájában az újabb technikákat gyűjti össze.

Leírja az öt alapfogást, melyeket ma is tanítunk:

  1. effleurage – simítás
  2. petrissagé - gyúrás
  3. frictio - dörzsölés
  4. tapo'ment - ütögetés
  5. vibratio - rezegtetés, vibráció

HOFFA tanítványa BÖHM 1911-ben könyvében leírta a masszázs vezérfonalait, s azokat fényképekkel illusztrálta.

Masszázsképzés

Murrel1890-ben WILLIAM MURELL londoni klinikus vezette be először a masszázsképzést. Az orvosi egyetemeken és klinikákon az orvosképzés része lett; igazolta neorumuszkuláris, humoralis és vaszkuláris hatásait. Véleménye szerint: "Ha a masszázst egy tudományosan szakképzett orvos alkalmazza, aki ennek a kezelésnek a birtokában van, eredményt érhet el, de egy tudatlan empirikus kezében, gyatra felcsermunka lesz."

A masszázs módszertana folyamatosan fejlődött. A régi indikációk mellett a XX. század első évtizedeiben a masszázzsal foglalkozó szakemberek mind több hatást és alkalmazási területet tártak fel. A masszázs már nemcsak a "gyúrás" fogalmát ölelte fel, hanem a klasszikus masszázs mellett egyéb speciális masszázsfajták is kialakultak.

Head1898-ban HEAD felfedezte a bőrtakaró és a belső szervek közötti reflektorikus kapcsolatot és szegmentalis összefüggéseket. (Head zónák)
1917-ben MACKENZIE ezt továbbfejlesztve, bebizonyította a belső szervek és az izomzat közötti reflektorikus kapcsolatot. (Mackenzie zónák)

XX.század első évtizede, Reflexzóna masszázs

HEAD és MACKENZIE kutatásai az idegreflektorikus hatásokra épülő szegmentmasszázs alapjait tették le. A szegmentum dermatómájában és myotomájában mutatkozó elváltozásokra speciális masszázsfogásokkal hatva, a szervek funkcionális zavara befolyásolható. Ezért ezt a masszázsformát "reflexzóna masszázs" néven írták le.
Az ő kutatásaikat GLASER és DALICHO fejlesztette tovább, 1952-ben megírt könyvével, amelyben a szegmensmasszázs elméletét és gyakorlatát foglalják össze. A reflexzóna masszázs másik nagy ismerője és leírója ELISABETH DICKE német gyógytornász, aki 1929-ben kidolgozta a kötőszöveti masszázs elméletét és speciális gyakorlati technikáját. A freiburgi Orvostudományi Egyetem klinikáján W. KHOLRAUSCH és H. TEIRICH LEUBE irányításával 10 éven át dolgozott a pontos technika kidolgozásán. A kötőszöveti masszázs neurovegetatív úton befolyásolja a belső szervek állapotát, funkcionális zavarát. Munkájáról könyvében "Az én kötőszöveti masszázsom" címmel írja le kutatási tapasztalatait.

A masszázs hatását kutatták a muszkuloszkeletális elváltozások vonatkozásában is. Középpontba került a kémiai és fizikai myalgia terápiás lehetősége, melyet Shade és Lange kutatott.
1904-ben GOWERS foglalkozott a fájdalmas izomterületekkel, melyeket fibrositis gyűjtőfogalom alá rendezett. 1926-ban KIRSCHBERG a "masszázs és gyógytorna" című kézikönyvében a masszázs és mozgás kombinációiról ír. Bevezette a nyújtási tünet fogalmát, s megállapította, hogy a masszázs nemcsak az izmok hipertónusát befolyásolja, hanem a nyirokkeringést is.
1929-ben RUHMAN kifejlesztette az un. ujjbegy masszázst, valamint bőreltoló fogásokat alkalmazott. Fogásai hasonlítottak a kötőszöveti masszázs fogásaihoz, s hatásában neurális és vegetatív úton befolyásolta az adott képleteket.

1947-ben JAMES CYRIAX angol ortopéd orvos ismertette a lágyrészek kezelésének manuális technikáját, az un. mély masszázst. 1950-ben kiadott "Kezelés manipulációval és a mély masszázs" című könyvében leírja az indikációkat és a pontos manuális technikát. Ez volt az első könyv, melyet fizioterapeuták számára írtak.
A masszázs elmélete és gyakorlata egyre differenciáltabbá vált, mind több kutatás tárgya lett a masszázs anatómiai és élettani összefüggése, hatásmechanizmusának minél jobb megismerése.

Forrás: Balázs Éva: A MASSZÁZS GYAKORLATA